Esélyt az esélyteleneknek

Mit jelent ez? Tűrnek, tűrnek, de sokkal hamarabb elszakad a cérna. Ez nem idegrendszeri gond, ez egy fajspecifikusság. Ez adja, hogy amiért eredetileg kitenyésztették, őrző-védő-terelő, bikákat kordában tartó állatnak, és ezek miatt elég korán viadalok résztvevőivé váltak. Tudjuk, hogy az állatviadaloknak már az ókorban is volt hagyománya. Teljesen más szemléletű dolog volt, de nem kevésbé barbár, ami most kutyaviadalként megy, csak szeretjük a régi dolgokat rózsaszín ködbe csomagolni.

 A lényeg, hogy én nem idegrendszeri gondnak tekinteném szó szoros értelmében, csak sajátosságnak, hogy alacsonyabban van az ingerküszöb a különböző reakciókhoz. Ezt "támogatja" az, hogy a szaporítás által nem a stabil egyedek kerülnek szaporításra, hanem vagy ad hoc módon, egyik utcában van egy kan, de szép, a másik utcában egy szuka kutya, de szép és összetesszük. Vagy a felelőtlen tartás miatt megoldják ezt önnön maguk.

 A kutyaviadalokra szaporított egyedeket a harcban kitartásuk, ügyességük, fájdalomképességük szerint szelektálták vagy a sima szaporítás, a divat kiszolgálás, a merle színű, rózsaszínű, rednose, kék szemű, különlegességek, olyan génmódosulások a genotípusban, ami nem támogatja az idegrendszert. 

Van itt probléma bőven. Önmagában a fajta is alacsony ingerküszöbű fajta, de addig amíg nem lépődik át, addig nehéz belőni ezt a határt. Stabil, megbízható, emberbarát fajtáról beszélünk, de nehéz, ha nem jó kezekben van. Ez mindig az idegrendszer rovására megy, sok ilyen kutya van alacsony szocializációval, fél-, elvadult állapotban. Ma már tény, ezek a hiányosságok beépülnek a génállományba és örökletes is, a transzgenerációs szocializációs hiányosság megjelenik.

• 4. Betti: Visszatérve a viadalokra. Mai napig van ahol működtetnek még ilyen viadalokat, vagy ma már teljesen illegális?

• Kinga: Jó kérdés, nem vagyok szakértője. Az Európai Unióban, Amerikában, Nagy-Britanniában biztos, hogy tilos, de nem tudom, hogy az afrikai, ázsiai kontinensen van-e erre szabályozás.

• 5. Betti: Mennyire tehető felelőssé az ember, tenyésztő, szaporító, hogy ezekhez a fajtákhoz csupa rossz jellemző van rendelve?

• Kinga: Felelős az ember, a tenyésztő, a szaporító, hogy ezeknek a kutyáknak rossz jellemzői vannak, hozzájuk lettek rendelve, ez nem a kutya hibája, mert rendelkezik egy genetikával, hanem az ember alkotta ezt a rossz jellemzőt. Viadaloztatva lettek egymással, harcra lettek késztetve, ez az ember felelőssége.

• 6. Betti: Mennyiben igaz, hogy a kutya harcikutya?

• Kinga: A bull típusú kutyák nem jobban harcikutyák, mint bármely fajta, szokták mondani, ha a tacskók nem akkorák lennének, mint amekkorák, már kiirtották volna az emberiséget.

• Azért bull típusúak lettek harcikutyák, mert amikor tenyésztettek egy olyan kutyát, ami az alapmunkára megfelelt, szívós volt, erős harapású, robbanékony, akkor rájöttek, hogy ezek a kutyák alkalmasak minden ilyen szórakozásra is.

• A rövid válasz, abszolút igen

• 7. Betti: Milyen százalékos arányban vannak menhelyen ilyen fajták?

• Kinga: Iszonyú sok van, a gyepmesteri telepeken az állomány 80 %-a Bull típusú, nálunk is rengeteg ilyen kutya van.

• Ebben az a rossz, amit átbeszéltünk, hogy ők társas tartásra ritkán alkalmasak, legalábbis menhelyi körülmények között, ahol az ember nem gyakorol felettük 0-24 órás kontrolt, mint egy családi környezetben. Ezért ők egyedül vannak a kennelben. Ez számukra is rossz, mert a kutya társas lény, de a menhely számára is rossz, mert egyedül foglalnak egy kennelt, ahol több kistestű kutyát lehetne tartani.

• Az örökbeadásuk nagyon nehéz, saját tapasztalat. Ritkán adunk örökbe Bull típusú kutyát.

• 8. Betti: Hogyan lehetne ezt a fajtát a jó jellemzőkkel illetni, hogy eljusson az emberekhez és magukhoz vegyenek ilyen kutyát?

• Kinga: Azért nehéz, mert én nagyon szeretem őket és sok jót tudok róluk mondani, de egy alul szocializált Bull típusú kutya tartása és azzal való társadalmi jelenlét, nem könnyű vállalás. Hozzáteszem akkor sem, ha felelős tenyésztőtől van vásárolva. Egy Bull típusú kutyával, akkor sima az élet, ha fiatal korában sok energia van beletéve: szocializáció, kutyaiskola, munka, sport, egyebek. Nem azok a kutyák, akiket cukin megveszünk és hagyjuk, hogy a gyerekkel fotózva kikerüljön az Instagramra.

• Nyilván a legtöbb kutyába kölyökként kell beletenni az energiát, de egy felnőtt Bull típusú kutyát sem szabad parlagon hagyni.

• Ha megkapja ezeket, csodálatos kutya válhat belőle. El lehet menni a kutyaiskolába, kirándulásra, nyaralásra, a kutyafuttatóba, az utcára, sorolhatnám, de ebbe sok energia kell. Ez egy olyan kutya, aki tenyésztőtől van, megfelelően szocializált. Ehhez képest vannak a menhelyi kutyák, akikben látom a korlátokat. Tehát akik indultak egy korai szocializációs időszaki hiányossággal, traumatizálva lett időközben, tudás hiányosságai vannak stb., ezeket kellene beilleszteni a családi környezetbe. Ez túl nagy felelősség.

• Mi Budapesten vagyunk, városi kutyának adunk örökbe legtöbbet. Én azt veszem észre – hogy mostanában oly divatos trénerek legtöbbje nem is vállal bull típusú kutyát, nem mer belenyúlni, nem meri összeengedni más kutyákkal. És vannak a hagyományos, averzív módszerekkel dolgozó trénerek; Sokszor ezeknek az érzékeny, csodálatos, intelligens, hátránnyal induló kutyáknak ez sok, stresszes. Nehéz ilyen embert találni megfelelő szakértelemmel, érzékenységgel. Amikor hazaviszel egy kutyát, a szomszédoknak az az elvárása, hogy másnaptól tökéletesen működjön: ne harapjon, ne ugasson, ne kapja el a szomszéd macskáját.

• Ezek igazak globálisan az örökbe adandó kutyákra, de egy Bull típusú kutyára százszorosan igaz. Nagyon meg kell nézni nekünk is, hogy kinek adunk örökbe. Eleve kevesen jelentkeznek és mi is nagyon szűrjük. Nagyon hosszú az út, ami kell, hogy elengedhessük a kutyát a leendő gazdival. A bullokra igaz és minden örökbe fogadottra, ha valaki beleáll ebbe a közös útba, az olyan köteléket, olyan csodás tapasztalási csokrot ad, ami egy életre összekovácsolja a kutyát és a családot.

• 9. Betti: Ezekkel a kutyákkal szemben az embereknek félelme van. Van-e módszer, amivel akár a tenyésztők, akár a befogadók -akik értenek is hozzá- vagy a menhelyesek tudnak segíteni oszlatni a rossz hírt? Azoknak, akik ennyire félnek tőlük, elmondható-e nekik, hogy sok a munka velük, de lehetne jó kutya és nem kell tőlük tartani?

• Kinga: Nagyon nehéz, nyilván mi is szívesen publikáljuk, kiemelten kezeljük, hatalmas kedvence az összes Bull típusú kutya az önkénteseknek, hosszú időt töltenek itt, nagy utat kell bejárniuk, mi saját kommunikációval igyekszünk hozzájárulni.

• De amíg én megcsinálok egy kampányt, azzal szemben naponta a facebook-on két alkalommal biztosan látom, hogy mi probléma van velük.

• Nagyon nehéz ez a történet, ha bántanak ezek a kutyák, akkor nagyon bántanak.

• 10. Betti: Én pártolom ezeket a kutyákat, szeretném a saját világomban megosztani az emberekkel ezt a csodás érzést. Azt gondolom minél többször megjelenik egy ilyen kampány, annál nagyobb a hatás.

• Kinga: én nem azt a kampányt folytatnám, ha lenne lehetőségem és keretem, hogy mennyire jó kutyák. Hanem, hisz a fő mondanivaló az, hogy tartsa mindenki felelősen a bull típusú kutyáját, hogy be tudják bizonyítani mennyire jó kutyák.

• Csinálhatok én bármilyen jó filmet az örökbefogadott Bull típusú kutyáról, amikor 12 órán belül jöhet egy olyan hír, hogyan bántott egy ilyen kutya egy állatot vagy embert.

• Nálam él Hugó, egy Xl bully, aki megskalpolt egy gyereket, ez a kutya tünemény, de a feje 5x akkor mint az enyém, egy hegyomlásnyi a kutya, nincsen szájkosár, am jó lenne rá, mert elképesztő méretű. A szituációt senki nem látta, mert a gyerek és a kutya is felügyelet nélkül volt, hogy mi történt, hogy lehetett. 9 hónappal ezelőtt történt nem tapasztaltak nála agressziót és mi sem tapasztaltunk, de megtörtént és ez tény. Valószínűleg olyan dolog történt, ami beindította a zsákmányösztönt nála. Olyan állkapcsú kutya, akinek a szélessége 30 cm, olyan harapási erővel bír, többszáz kilónyival, kicsit nem tud bántani, ha akar sem.

• 11. Betti: Én tévhiteket szeretnék oszlatni, sok olyan gondolatot hallok és nem csak a Bull típusú kutyákról, hogy ha nyers húst eszik, akkor embert, állatot is kívánni, bántani fog.

• Kinga: nem dehogyis!

• 12. Betti: Száj zárat tud kapni?

• Kinga: Nincs ilyen. Olyan harapása van, hogy feszítő fa kellhet hozzá, de nem a szájzár miatt. Ők tökéletes harci kutyák, ők bivallyal vagy marhával is elbánnak, mindamellett kitartanak amellett, amit elgondolnak.

• 13. Betti: Ezeknek a kutyáknak lehet-e a múltját valahogy kiegyenlíteni, stabilizálni, elmulasztani, törölni a köztudatból?

• Kinga: Nem, veszélyes állattá van nyilvánítva, csak külön engedéllyel, iszonyú korlátozásokkal tartható. Itt az állatotthonban megoldható, éppen most karácsonykor fogok magángyűjtést indítani egy fűthető házra, de 3x akkora kell neki, mint másnak. Eddig lakásban, kanapén élt, most egy hideg kennelben szalmával, hőfüggönnyel van tartva, de hideg …

• Nem múlik el a veszélyes kutyaság, főleg, ha gyereket bánt, kimondja a rendszer.

• 14. Betti: szeretnék a bull típusú kutyáktól elvonatkoztatni. Nyilván közük van hozzá, de azt hallani a hírekben, hogy csak ezek a típusúak bántanak. Mégis, ha megnézzük milyen kutyák vannak a menhelyen vagy utcákon vagy hallani, hogy 'ne engedd közel, mert ilyen, vagy olyan a kutya', sokszor nem bull típusúak. Miért van az, hogy a más típusú kutyákról nem szólnak a hírek, ha rosszat tesznek. Én nem találkoztam olyan hírrel, hogy a vizsla szétkapott másik kutyát, pedig van.

• Kinga: Szokott lenni ilyen hír. Régebben volt a rottweiler, a dobermann típusú kutyákról is, most már azok kevésbé népszerűek. De ha egy hír csak arról szól, hogy valami támadás történt, akkor előbb-utóbb valaki bekiabálja, hogy biztos egy harci kutya volt.

• 15. Betti: Mennyivel nehezebb egy idős kutyát örökbe adni?

• Kinga: Mindig a kölyköket, a fiatalokat könnyebb, aztán minél öregebb annál nehezebb.

• 16. Betti: Végére teszem a nagy kérdést. Van-e igazsága annak, hogy nem feltétlen fajtához rendelhető a probléma? Az emberek – én azt látom – a szépségre igyekszenek figyelni, ausztrál juhász, husky, border collie, uszkár, Golden retriever stb., a szép külsőre fókuszálnak, nem a tulajdonságokra. Ők is tudnak agresszívak lenni. Jól gondolom? Ő egy állat, kutya, bármilyen jól néz ki, nem lehet a szabadságát elvenni. Nemrég egy ausztrál kutyás hölggyel beszélgettem, hogy nehéz a fajta, a szépsége elfedi a gondokat. Nem fajtafüggő a veszélyesség!

• Kinga: Minden fajtának megvan a sajátossága, az értékelhetősége, a használhatósága. Mindegyiknek van olyan pontja, amikor harapóssá, veszélyessé válhat.